|
Szerelmes sms-ek 2.
Nézz rám,szólok szemednek, ne fuss el, nagyon szeretlek!
Ne szólj, csak SZERESS, ne gondolj, csak SZERESS! SZERESS, míg élek, SZERESS csak, kérlek! SZERESS, mert félek, SZERESS, hogy éljek, s SZERESS ha érzed, hogy szeretni kérlek!
Egy szál rózsa, mely téged jelképez, egy vágytól izzó csók, szívem bennem érez! Egy forró ölelés mely végigjárja tested, egy érzéki érintés, s e szó: SZERETLEK!
Kinézek az ablakon, a távolba meredek, szívemmel-lelkemmel teutánad remegek! Karjaimmal átölelve elfeledsz mindent, s e két szóval ringatlak: szeretlek téged!
Nem hiszed el mennyire hiányzol, s nem hiszem el, hogy én most itt vagyok, s te tőlem távol! Nem hiszed el, hogy mit meg nem tennék érted, s nem hiszem el, hogy ez megváltozna míg élek!
Holdnak csodás fénye csókolja szemedet, meleg, nyári szellő símogassa kezedet, csillagoknak fénye nyugtassa arcodat, szárnyaló angyalok őrizzék álmodat!
Szárnyal az éj szelek hátán, csillagfények édes árján. Mosolyog a Hold az égen, aludj drágám te is szépen.
Őszi szellő hangján suttognak a fák, csillagok a mélykék eget bevilágítják, elmondja az öreg Hold altató dalát, így kívánva neked gyönyörű éjszakát.
A boldogság egy pillangó: ha üldözzük mindig kicsúszik a markunkból, ám ha leülünk csendesen, rászáll a kezünkre.
A szerelem époly problémátlan, mint egy jármű. Csak az a kérdés ki vezet, ki utazik és merre visz az út.
Rólad álmodom, veled ébredem, egész nap rád gondolok. Álandóan te jársz a fejemben. Ébren is veled álmodom. Ezen nem is csodálkozom: hisz szeretlek nagyon.
Ha ezt az SMS-t kitörlöd: szeretsz, ha elmented: akarsz, ha figyelembe sem veszed: imádsz, ha válaszolsz: le akarsz feküdni velem. Nos most mit teszel?
Néha álmodj velem, én meg rólad álmodom, néha úgy jó ha fáj, néha másként gondolom. Néha ébredni kell, néha semmi sem muszály, néha mindent lehet, mégsincs tovább!
Ha majd leszáll az éjszaka leple és az égen ezer csillag ragyog, gondolj rám, mert szeretlek akármilyen távol vagyok.
Mikor először néztem a szemedbe, tudtam szívem tied lesz örökre, éreztem, soha nem foglak elhagyni, csak akkor leszek másé, ha elfognak temetni.
A szerelem akárcsak a tűz, nem lehet meg örök lobogás nélkűl, mihelyt megszűnik félni vagy remélni, kialszik.
Minden perc végtelen, melyet nem töltesz velem. Hát adj reményt s gyújtsd fel a lángot, mely kialudni megtörhetetlenűl nem fog.
Egy könnycsepp van a szememben, s fájdalom a szívemben. Mégis boldog vagyok mert tudom... De hogy miért is? Most elmondom... Naív és vak vagyok és csak sírni tudok. De ha volna még... volna még egy percem helyre hozni akkor elmondanám neki... egy bajom s bűnöm van, hogy rá vágyok minden nap.
Lassan véget ér a mai nap is csendesen, pihenj hát le te is kedvesem. Holnap újabb reményteli szép nap virrad rád is, szép gondolataid közt gondolj majd néha rám is!
Álmodón nézem az éjjeli nap sugarát, és rajta kirajzolódik arcod, mint aranyfonalon a karát. Erősödik bennem a vágy, hogy érezzem csókod isteni zamatát!
Angyali álmot rejt neked az éj, s ha utólér minket majd a várva-várt selymes kéj, utána, ha mellkasomra hajtod fejed, érezd majd: én mindig szorítom a kezed: s örökre itt vagyok neked!
Szeress úgy, ahogy én szeretlek téged, szeretkezz velem annyiszor, ahányszor kérlek. Olvaszd ki szívemet a jégből, sose lesz elegem a tőled kapott kéjből4
Rád gondolok édes csillagom, búcsúcsókod itt ég ajkamon. Leszállt az est, pihenj csendesen. Álmodom én is rólad kedvesem!
Kellett az áldozat, hát én lettem s leszek, boldog a pillanat mégis rettegek. Ha szemedbe nézek lesujt a bűvölet, fellobban a láng, talán csak képzelet...
Pokol ez így... Mindig velem vagy, de mégsem vagy sehol, be kell érnem egy foszlánnyal, egy visszacsengő szavaddal... Megőrülök... Nem tudom mit kezdek nélküled, kellesz nekem!
Nem veszel el szívemben, mint északi csillag az égen, de beragyogod az életem, mint telihold az eget, szabad vagy mint a madár, de a szívem örökre bezár!
Szeretnélek a karjaimba zárni, szeretnélek ismét látni. Érezni tested melegét, ami szűntelen kéri, hogy MÉG! Akarom a gyönyört, a szenvedélyt, akarom a szépséget és a kéjt, ami felhevíti egész lényemet, nem kérek mást, csak egy BOLDOG ÉLETET!
Te azért születtél, hogy szeressenek, én azért, hogy téged szeresselek. S annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz nekem.
Száp álmokat kicsi lányka, álmaid az angyalok álma. Ők vigyáznak rád, mig a napfény felragyog, s ettől érted meg majd: várnak rád szép napok!
Gondolataimba beférkőztél kicsi lányka, mert ajkad érintését ajkam most is várja. Tudom, röpke együttlétünket megszervezned vészes, mégis akarom: légy csókomra éhes!
Hiányzol nekem, mint hajnali rétnek a gyöngyöző pára, vágyom rá, hogy édes csókot lehelhessek kicsi piros szádra! Csókod ízét már alig várom, csak te vagy kire vágyom!
Szeretnélek megölelni, csókolni a szádat... Símogatni ajkad, s vállad. Nyelvemmel játszani mellkasodon, lejjebb-lejjebb: odaérvén ahhoz a ponthoz: örökre megszeretlek téged?! ( ha te is ezt kéred! )
Itt fekszem meztelen az ágyamon és fázom. Rajtad kívűl senkire sem vágyom! Elképzelem érintésed testemen, miközben forró csókjaidat és gyengédséged élvezem!
Higyj nekem és szeretni foglak, bízz bennem és rájössz, nálam nincsenek jobbak. Óvd szívemet, és soha el ne dobd, meglátod, amíg dobog, szeretni fog!
Boldogságunk némán hallgat, és mi is hallgatunk a titkolózó csöndben. Szívünk lángja örömmel lobogott, és ajkunk összefonódott a ködben!
Tudom azt, hogy a világra egy nap süt le melegen, s ez a nap nem fönn az égen, hanem lenn a szív mélyében van, s e nap a szerelem.
Magányomban csak rád gondolok, a csendben te beszélsz hozzám, a semmiben a te illatod érzem, egyedűl csak te kellesz nekem.
Cukor? Nem! Csoki? Nem! Gondolkozzunk... Méz? Hmm... A csudába! Egyszerűen nem jut eszembe semmi, ami olyan édes, mint te.
Akkor szeress, amikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van a legnagyobb szükségem rá!
Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkűl nem!
Élet vagy a holttalan világban! Létem vagy a semmiben! Különös, hogy imádlak, hisz nem vagy nekem senkim sem!
Látni benned azt, amit más nem vesz észre! Szeretni úgy, hogy te is érezd. Imádni, mint senki téged! Visszaadni mindazt amit irántad érzek! Felejtsd el, ilyen csak én lehetek!
Álmodtam, hogy eljöttél hozzám, szerelmes könnyeket ejtettél, adtál egy búcsúcsókot és továbbálltál.
Veled boldog vagyok, veled szelíd vagyok, veled erős vagyok, veled mindig mosolygok. Veled én, énmagam vagyok, nincs többé olyan, hogy nélküled, tervem s jövőm van veled.
Ha ajkad érintésére gondolok reszketek és borzongok. Mert olyan erős bennem a vágy, hogy adjam mire szíved vár. Harmóniát, békét, boldogságot, megértést, örömet, tüzet, lángot. Gyengédséget, érzelmeket, mire szíved vágyhat, szerelmet, szenvedélyt, gyönyört, érzéki vágyat. De melletted leszek, ha rossz és fáj, csak szólj és én figyelek rád.
Azt adom, mi legnagyobb, a szívemet, mely útra kelt s felkutatta tiédet, rejtsd el, őrizd, éltesd értem kedvesem, én tiéd leszek és te leszel a mindenem.
Ha majd leszáll az éj, s az égen ezer csillag ragyog, gondolj rám, mert szeretlek, akármilyen távol vagyok!
Este ha kigyúlnak a fényes csillagok, úgy fáj, hogy te ott, én meg itt vagyok, szívemben felsír a fájdalom, egész éjszaka rólad álmodom!
Símogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság, kár, hogy csak álmodom, sötét éjjel édes álom hamar tovaszáll,felébredek és a szívem vadúl kalapál.
Ez az érzés mit nem írhatsz le mással, csak a szemedben égő fényes ragyogással, és mert belenéztem én ebbe a szép fénybe, nem tudok már nézni soha más szemébe!
Ha bánat dúlja lelked, ha szíved sajogva ég, ne mondd el senkinek, nehogy gúnyolva légy. Ne lásson át a folyókon a kíváncsi tömeg. Mosoly lebegjen ajkadon, ha vérzik a szíved.
Tudom, hogy tudod, de mondani nem tudom, ezért leírom, szeretlek, de nagyon!
Addig kerestelek, míg meg nem találtál. - s hogy ez megesett, úgy érzem: becsesebb életnél, halálnál.
Nézz ki az ablakon, felhőtlen az ég, a vágyaim szállnak feléd. Arra gondolok, hogy most milyen jó lenne veled, s vajon most hiányzom-e neked?
Sötét éjjel édes álom tovaszáll, felébredek s szívem vadúl kalapál. Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem, szeretném ha velem lennél, mindig csak velem!
Te vagy nekem az egyetlen, véges közt a végtelen, vágyak közt a féktelen, fontosban a lételem, szívemben a szerelem!
Ne hidd, hogy feledni foglak, a sors bármerre is elvezet, a nevedet a szívembe véstem, a szív pedig nem feled!
Bűn az élet, de meghalni félek, mert van egy fiú, akiért élek, van egy bűnöm, mely fáj és éget, pedig csak két szó: szeretlek téged!
Minek a szív ha úgy fáj? Minek a vágy ha elszáll? Minek a csendes alkonyat, ha szeretni egymást csak messziről szabad?
Teérted van bennem egy cél, teérted van bennem remény, a napsugár csak érted él, s mi szép, csak miattad szép!
Égnek a csillaok, ragyog a Hold, érzem, te még nem alszol. Egy ölelő kar, s egy édes szerelmes csók, ez legyen mit érzel, mielőtt elalszol.
Olyan az élet akár egy álom, álandóan csak utánad vágyom, álmodok rólad sokféle szépet, mindig az a vége: szeretlek téged!
Ne hidd azt, hogy el tudlak feledni, hogy rajtad kívűl tudok mást szeretni, ha a síron túl is lesz majd élet, akkor sem szeretek mást, csak téged!
Le sem tudom írni, mennyire szeretlek, de szívemben érzem, te vagy a mindenem, éjjel álmok, nappal sóhajok, éjjel is, nappal is csak rád gondolok!
Féltelek, mert szép szemed más is láthatja, féltelek, mert csókos szád más is megkívánja, féltelek, mert nem vagy velem, s ha velem vagy, magamtól féltelek!
Ne csalj meg senkit, gondolj csak magadra, neked is fájna, ha valaki megcsalna.
Fényképedre merengve nézek és átitatom könnyeimmel! Nagyon fál, hogy így döntöttél, mondd a szemembe, hogy nem szerettél!
Minden percben elvarázsolsz teljesen, minden titkos érintésed kell nekem!
Mondd! Játszótársam akarsz-e lenni? Akarsz-e mindig velem jönni? Akarsz-e nevetni? Néha-néha félni. Akarsz-e játszani? Velem együttélni?
Mióta ragyogó szemedbe néztem, éjjel-nappal te vagy az eszembe. Szemed ragyogását nem tudom feledni, mert megtanított igazán szeretni!
Álmodj néha rólam és én ott leszek veled, ha megérint a hajnal, korábban ébredek, szólj néha hozzám, ha hiányzom neked, keress álmaidban és én ott leszek veled!
A szerelem nem hal meg. Elmúlik!
Amikor megláttalak, rájöttem mi a szerelem. A szerelem olyan mint te, te pedig olyan vagy mint a szerelem.
Melletted akarok elaludni, édes pofidra jóéjt puszit adni. Melletted akarok felébredni, kora reggeli csókot ajkadra lehelni.
Egy könnyed mosollyal búcsúzom most tőled, hogy ne láss könnyeket a szememben, de megtalálsz ha úgy érzed hiányzom, ha hiányzik egy mosoly, ha üres az életed.
A szerelem gyönyörű, érzéki mámor, ezért öröm ha eltalál Ámor.
Ha reggel a szellő símogatja arcodat, a szeretet az, ki csókolja nyakadat. Nem is tudod, hogy szívem mennyire ég, a legfontosabb, hogy szeretve légy!
A szerelem olyan mint az üveg. Amikor legszebben ragyog akkor törik el.
Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.
Oly messze vagy tőlem, s mégis mindig oly közel, szívemben élsz örökké, a halál majd veled ragad el.
Elvesztem. Aki megtalál, azé leszek. Te találj meg, s te ne veszíts el többé!
Hull a könnyem, oly nehéz az elválás. Nem megy könnyen a szakítás. Szívem vérzik, lelkem kiállt. Nincs a vég itt, menj már!
Nézd a holdat, én is nézem, lelked talán így elérem. Csillagokon hintázgatok, elmerengve rád gondolok.... Vajon jól telik-e éjjeled, nappalod?
Eltűnődöm, elmerengek,gondolatom téged kerget, egész nap csak tengek-lengek, egész lényem téged szeret.
Te ülsz a csendben, a csend pedig bennem.
Egy vágyam van: legyél velem. Szeress! Vagy legyek idegen? Neked adom a szívem. Vedd el, őrizd meg, vagy temesd el.
Félek. Átformáltad életem, mindenkit elhagytam érted, kérlek ne tünj el a kanyarban örökre, nem tudlak követni ha nem csalogatsz szüntelen, nem tudok remélni ha elengeded a kezem.
Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok, ami vagy, most meg kevés...
Sorsom, hogy adjak, mindig csak adjak, sorsom, hogy mindig magamra maradjak. Sorsom a te sorsod bármilyen is vagy, sorsom, hogy egyszer sorsomra hagyj!
Amikor lehunyod a szemed. Amikor párnádra hajtod a fejed. Amikor gondod holnapra hagyod. Amikor álmodsz, én veled vagyok.
Ha szeretsz szeretlek én is, ha feledsz, szeretlek még úgy is! Ha elküldesz, elmegyek zokogva, sírva, de szeretlek ott is, a néma sírba!
Szállnék hozzád, s te oly messze vagy, hívlak, várlak e röpke éj alatt. Hol vagy? Merre tart utad? Szemem könnyes, talán tudod mi miatt...
Kérlek, érints meg engem, én csak valaki akartam lenni a szemedben, aki mosolyt csal az arcodra, ki csillogó szemeidet csodálhatja, aki szerelmét neked ajándékozhatja!
Fájni kell a szívnek ha igazán szeret, fájdalom nélkűl szeretni nem lehet. Felhevűlt szívvel lopjuk a szerelmet, mert titkolni kell. SZERETLEK!
Úgy szeretném elmondani, hogy szeretlek téged, eszembe vagy bárhová nézek. Úgy szeretnék két szemedbe mélyen bele nézni, és elmondani, nélküled nem érdemes élni!
Mi az: felforrósodik a levegő, kikapcsol az agy, dobogni kezd a szív, eláll a lélegzet, és akivel ez történik, SMS-t ír neked.
Felkel a nap, reggel kinyitom a szemem. Ébred a hajnal és máris rajtad jár az eszem. Bárhová megyek az arcod mindig elkisér, a szíved szívemben él.
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondoljak, egy éjjel sem, hogy rólad ne álmodjak! Mindig és mindenhol a te arcodat látom, téged szeretlek és utánad vágyom!
Néha elég, hogy csak láthatlak, néha többet szeretnék, szemedbe nézni mélyen, s hosszan... elveszni benne, nem gondolni semmire... 1 pillanat, mely jó volna ha örökké tartna, 1 csók, mely feledteti a mindennapokat.
Nem tudlak feledni bármerre is járok,szemembe úgy jársz, mint egy hűséges álom. Most távol vagy, mégsem feledlek, bevallom őszintén: szeretlek.
Ha hiányzol akkor csak egyszerűen becsukom a szemem, és azt gondolom, hogy itt vagy velem.
Mikor havas a táj, mikor a szívem fáj, bús téli éjszakán én is várok rád. Tudom, hogy nem jössz el, de oly jó várni, hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni.
Az élet egy angolkeringő, melyet eltáncolsz a sírig, életed csak attól függ, kivel táncolod végig.
Este van, az ége Eljön a nap, hogy megkérded mit szeretek jobban, az életet vagy téged? Mikor azt felelem, hogy az életet, te rögtön elhagysz, nem várod meg, hogy elmondjam: nekem az életem te vagy!
Miért kell nekem aki nincs, akit nem lehet, miért kell aki bánt, aki nem szeret? Miért kell az aki nem az enyém, aki messze van, miért kell nekem? Mert szeretem, de hiába?!
A szívem érted dobog oly hevesen, de ezt nem értik csak kevesen. Szomorkodva nézek, fejemet lehajtom s azon reménykedem, hogy majd szíved megkapom!
Van, aki eléri könnyen akit szeret, van, aki sír szenved míg övé nem lehet, van aki könnyen s hamar tud feledni, van, aki meghal, mert nagyon tud szeretni...
Légy versem piktora, lepkeszárnyak díszpora, hajnalomnak sugara, nappalomnak új dala, éjjelemnek csillaga, holnapomnak szép szava, délutánom bíbora.
Nem bánt már a szó, nem fáj már régen, nem bánt a magány, megszoktam ezt is ugyanúgy mint mindent. Egyedűl vagyok, de még mindig reménykedem, várlak, s tudom, hogy egyszer talán visszatérsz hozzám kedvesem.
Álmomban nálad jártam, ott voltam a kis szobádban, néztem ahogy alszol szépen, s gyönyörködtem szép testedben, alvó ajkadra csókot leheltem, és őriztelek szépen, csendben, vigyáztam a szép álmodra, senki azt el ne lopja.
Csókommal szerelmes pecsétet lehelek ajkadra, szeretném testedet tartani karomban, szeretném érezni tested rezdülését, s megadni neked azt mit csak szeretnél, szeretnék az lenni ki mindennél kedvesebb, szeretném szeretni gyönyörű testedet.
Ha szeretsz, add a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk.
Álmomban már sokszor látlak, felébredek, s téged várlak. Minden napom úgy múlik el, tudom egyszer jönnöd kell. Sokat késel attól félek, de megvárlak, hisz érted élek!
Féktelen szenvedély lesz úrrá testemen. Hevít a vágy, tudom, ez kell nekem. Forró csókká változnak a szavak, eltünnek a határok, s megszünnek a falak.
Az élet úgy szép ha van melletted valaki, akit tudsz szeretni, s viszont tud szeretni. Ki magányos óráidban megtöri a csendet, ki felvidít, ha rossz a kedved!
Az élet viharával szemben viselkedj úgy mint a kismadár. Mely alól ha a fát kivágják, nem a mélybe, hanem a magasba száll.
Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én mindig szeretni foglak.
Mint egy kis fürge tolvaj, lábújhegyen jöttél hozzám, mosolyoddal megzsaroltál, szívembe lopakodtál. Tudom, sohase hazudtál, de nem is szerettél, nem is akartál. Sosem volt szerelem, nem haragszom rád. Fukar kis tolvajom, mindent itt hagytál, de valamit mégis elloptál.
Üres a szobám, üres az ágyam, üres az életem mert nem vagy nálam!
Napkeltétől napnyugtáig mindig rád gondolok és a hosszú éjszakákon csak felőled álmodok!
Ha becsukom a szemem és rád gondolok, szívemmel érzem, hogy boldog vagyok! Mindig veled lenni, azt akarom, s füledbe súgni: SZERETLEK NAGYON!
Az ember erős, de szíve megremeg, ha azt akit szeret, szeretni nem lehet.
Ha egy fába betűt vésel, ellepi a moha, de szívem nem feled el soha!
Tudod mi a különbség közted és egy hulló csillag között? Az, amikor téged látlak, a vágyaim teljesűlnek!
Ha becsukom a szemem, téged látlak, ma éjjel is csak téged várlak! Mikor reggel felébredek, nagy magányra ébredek. Ilyenkor érzem, hogy nagyon - nagyon hiányzol nekem!
Összetört egy álom, összetört egy élet, a szilánkjait őrzöm, s szerelmet remélek.
Hazudok bár a világnak, s mosoly ül arcomon, mosolyogni látnak, de átok ül a harcomon. Elveszett az életem, de emléked enyém, s tudom, egyszer boldogan, szerelemmel sietsz felém.
Élem az életem, s álmodom az álmom, te voltál szerelmem, az én lelki párom. Élem az életem, de haldoklik a lelkem, te jelentesz gyógyírt, egyetlen szerelmem!
A szerelem olyan mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt a valónkba, és gyakran tovább zöldűl a szív romjain.
A bennem lévő tüzet te táplálod. Nálam van a tűz, az oxigén és az éghető anyag, a többi rajtad múlik.
Álmaim most csak ébren vannak. Feléd szállnak, csak rólad szólnak. Nem kérem már, hogy megfelelj, csak várom a percet, hogy átölelj!
A szívem egy kis örökmozdony, mely nem szünetel sohasem, csodálatos erő hajtja, melynek neve: szerelem!
Ha felnézel az égre, látsz egy fénylő csillagot. Ott vagyok és neked ragyogok.
Mindama vágyat, amely hajszolta szívünket egész nap, ránk gyönyörű csendet küldve betölti az éjt!
A szerelem az egyetlen olyan játék, amelynél nem panaszkodnak arra, hogy sötét van!
Állj mellém, fogd a kezem. Ha sírnék, töröld meg a szemem. Ha szólnék, ints nyugalomra kérlek. Hinnem kell csak, bármi megtörténhet!
Jaj, de nagyon távol vagy tőlem, mégis sokat álmodok felőled. Távol vagyok, de mégsem feledlek, egyedüli vétkem, hogy igazán szeretlek!
Minden lány angyal, minden fiú ördög, mégis örűl az angyal, ha elviszi az ördög. Én is örülök, ha rám talál az álom, a szerelmet csakis tőled várom!
Nevet a szél, süvít és zokog, szeretni én már sohasem fogok. Míg éjen csillag ragyog, én addig a tied vagyok!
Még mindig érted élek, igaz, hogy már nélküled... Szívem reszket, szememben könny ragyog, hidd el, hogy szeretlek, s nélküled én meghalok!
Amikor este felnézel a csillagos égre, gondolj egy asszony szerető szívére!
Csend van s nyugalom, csak a szívem dobbanását hallom! Mit is dalol nékem? Hiányzol nagyon!
Ne titkold el mi szívedben él, nem kell, hogy szebb s jobb legyél! Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.
Hidd el, te vagy minden álmom. Minden éjjel testedre vágyom. Ne szólj semmit, fogd meg a kezem, és add meg magad: szeretkezz velem!
Ma éjjel nehezen aludtam el. És sajnos most sem álmodtam veled. Mert ilyen srácról álmodni sem lehet.
Vajon tudod-e mi ez a láz, ami bennem ég? Vajon tudod-e, mit teszel ha hozzám érsz? Égek a vágytól, hogy veled legyek!
Ha az est harang imára szól, gondolj rám s aludj jól! Bárhova vezet az élet, én mindig szeretni foglak téged!
Úgy vágyom rád, mint hervadó rózsa az éltető esőre, úgy akarlak, mint éhező bárány a friss fűre, s úgy szeretlek, ahogy emberileg csak lehet!
Ma ilyen vagyok, holnap más leszek, örökké változpm és örökké szeretlek!
Unalmamba fulladt magányom, csak azt a szép órát várom, mikor újra veled lehetek. Tudnod kell: nagyon szeretlek!
Csöndes éjszaka, ha elkerűl az álom, minden érzésemmel teutánad vágyom! Suttog a némaság ábrándos meséket, mindig azt suttogja: látni szeretnélek!
Várom már a szavaidat, szemeid mámorító színét, várom már az illatodat, s akarom csókjaidnak ízét!
Ha nem látlak, szívemet felemészti a bánat, ezért szeretnék mindig veled lenni, s egy életen át szeretni!
Szeretnék szemedbe mélyen belenézni, elmondani, hogy nélküled nem érdemes élni!
Ugyanaz vagyok, ugyanazt látom, ugyanúgy nem kéred mi az álmom...
Egész életemben a szőke hercegre vágytam, de sosem találtam rá. Helyette sokkal jobbat kaptam. Téged!
Sötétedik, zuhan a holdvilág, gyere és hajolj fölém, fürdess meg szerelmed tüzében, mert szemedben még a csillagok sem fáznak.
Gyere, fonódjunk eggyé és hajnalig felfalom szerelmed ezernyi ízét.
Ülök a télben, tested melegét, ajkad ízét érzem az éjben, hangod dallamát hallom a szélben.
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el.
Te nem érzed, de én félek, félek, hogy elveszítelek!
Álmaimban minden éjjel téged látlak és érezlek, így megy tovább minden, szívemben veled tovább élek.
Eljöttem, hogy utóljára lássalak, eljöttem, bár sokáig hiába vártalak. Búcsúzom, nem lesz folytatás, üres szavak, felesleges vívódás.
n kigyúlnak a csillagok! Lefe Vétek volt veled összejönni, de nem szabad sírni ha fáj, és ha mégis visszahúz a szíved, vétkezz velem éjfél után.
Kicsi az én szívem, de nagy benne a szeretet. Azért írom e pár sort, mert téged is nagyon szeretlek!
Mikor ezt a verset írom, könnyeim hullanak, nem titkolom. Kezem reszket, szívem oly nehéz, szeretlek téged, ennyi az egész!
Hidd el azt ami igaz, remélj olyat ami jó, szeresd aki téged szeret. Igazán boldog csak az lehet, aki szeretve van s viszont szeret.
Ha jársz valakivel és az megkérdezi: szeretsz-e? Se igent, se nemet ne mondj, a tettekkel bizonyítsd szerelmedet!
Az életben 3 esélyt kövess: Higyj, remélj, szeress! Higyj, de kinek? Remélj, de mit? Szeress, de jól nézd meg, hogy kit...
Vannak napok és percek, vannak évek és hetek, de lehet, hogy számodra ezek csak időt jelentenek. Nekem a boldogságot és az életet, amit veled tölthetek!
Szeretném érezni tested heves lüktetését, csókolni ajkad édes melegségét, érezni lelked forró szerelmét, ha ezt megadod, mindent megadok, s örökre a tied vagyok!
Ha találsz egy szívet, ami csak szeret, becsűld meg és szeresd, mert a szeretet teszi széppé az életet! Szeretlek, ezt jól jegyezt meg!
Ha rád gondolok mosolygok, kicsi szívem zakatol. Fejemben csak te kavarogsz. Megszűnik minden idő s tér, mikor ajkam ajkadhoz ér...
Nem érdemes szerelmesnek lenni, sírni sok-sok éjszakán. Nem érdemes remélni, s majd fájdalmasan felébredni. Nem érdemes sírni, hisz akiért sírsz úgysem érti. Mert netán félreérti, s azt hiszi, hogy félsz talán. S hogy mitől félsz? Úgysem érzi! Szerelmes vagy? Úgysem kérdi.
Egyszer egy estén te is fogsz majd sírni. Kijössz a temetőbe, síromat megnézni. Síromon egy kismadár panaszosan zengi: Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.
Szeretni egyet igazán nehéz, de az igazi szerelem sohasem szenvedés! A boldogság titka: Szenvedni egy szívért, küzdeni egymásért, az igaz szerelemért!
Sokat szeretni vétek, senkit szeretni bűn, egyet szeretni édes, de azt forrón és hűn!
Tiszta, csöndes nyári éjjel, csillag hull a sötétbe. Azt suttogja a bús madár: egyet szeress, de igazán!
Mi vagy te nekem? Egy édes álom. Néha meglep csendes éjszakákon. Elaltatod bolyongó szívemet, azután a hajnal tovaszáll veled!
kszem az ágyamba, behunyom a szem Szeretlek édesem, te vagy a mindenem! Maradj hát melettem, ne hagyj el kedvesem!
Veled vagyok nagyon késő estig, kora reggel óta. Elkisérlek mindenhová, bár te nem tudsz róla. De csillagos sötét estén talán te is érzed, hogy valaki nagyon szeret téged!
Nincs már az a rím, melyben elmondanám, hogy drágább vagy nekem a legnagyobb gyémántnál! Nincs az a szó, mely arról szól, hogy nekem mindennél jobban hiányzol!
Nem tudom mit művelsz te velem, szinte érzem, ahogy hajamba túrsz nekem: Hiába vagyok tőled oly távol, mellettem érezlek, legyél bárhol!
Tündérem vagy, ki elvarázsol, tüzem vagy, ki mindig lángol! Angyal vagy, ki engem mindig éltet, őrizőm, ki engem mindig féltett. Jó szellem, ki engem átkarol, szerelmem, ki nagyon hiányzol!
Ha rád gondolok elfog a bánat, nagyon vágyom már utánnad! Minden percben veled vagyok, szívem sajog, de szemem ragyog.
Annyira hiányzol, hogy szinte fáj, nem tudok nélküled élni se már, Vágyom, hogy megérints, karodba zárj, s fülembe súgd: szeretlek, igazán!
Tehetetlen, szomorú nélküled minden percem, oly kihalt, meztelen és sivár a lelkem, meglát két szemem: boldogság járja át testem, igaz szerelem, imádat lepi el egész lényem...
Az elfelejtett szerelem olyan mint a tóba dobott gyűrű. Az első vihar, amely felkavarja a mélységet, lehet, hogy a felszínre veti egy pillanatra, de csak azért, hogy még mélyebbre vihesse!
Ne titkold el mi szívedben él. Nem kell, hogy szebb s jobb legyél! Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.
A szív nem felejti őrűlt vágyait, boldog lenni nem tud ha nem látja már álmait. Ne feledd soha, a szerelem boldogság,feloldozni szíved, ahhoz kell bátorság!
Akartam valami szépet írni neked, de rájöttem, hogy nincs értelme, hisz csak tükörbe kell nézned!
Nyár van. A madarak is csinálják, a pillangók is csinálják. Te is akarod? De hiszen nem is tudsz repűlni!
Ha rád gondolok mosolyog a lelkem, jó lenne ha már itt lennél velem. Rád nézek, csillogna a szemem, s te megfognád csöndesen a kezem.
Titok vagy nekem, megfejthetetlen, taníts a szavakra, emelj fel engem! Tied vagyok, őrizd a lelkem.
Levélben írtad, hogy sokszor ölelsz, nevemmel fekszel, s nevemmel kelsz. Csupán csak álom, jól tudom én, hisz te is csak rab vagy, mint én.
Szeretnék veled lenni mindig, amíg csak élek, szeretném ha szeretnél, úgy mint én téged.
Nem akarom azt, hogy elveszítselek, nem akarom azt, hogy fájjon a szívem. Kérlek maradj mindig velem, mert boldogságot csak te adhatsz nekem.
Felnézek az égre, szomorú vagyok. Nem nekem ragyognak odafent a csillagok. Szememben könny, a szívem sajog, bocsánatot többé soha nem kapok, pedig szeretlek nagyon...
Bárcsak tudnád, hogy mit érzek irántad, szívemmel, lelkemmel vágyódom utánad, de feledni a titkot nem merem sohasem, s talán már nem is akarom, őrűlt Plátói Szerelem. Vágyom rá, hogy megérints gyengéden, hogy úgy ölelj, hogy megcsókolj, hogy a szívem verjen hevesen, s érezzem, ez az igazi Szerelem!
Nézem, nézem, fent az égen azt a hulló csillagot, fájó szívvel elmerengve szép szemedre gondolok. Abban van boldogságom, abban van mindenem, pedig tudom, az a csillag másnak ragyog, nem nekem!
Vágyom az érintésed s várom a csókod, várom az ölelésed, csak hallanám a hangod, rád talál a szeretet és megtalál egy álom, gondolok egy srácra akit nagyon kívánok!
A legrosszabb, ha úgy hiányzik valaki, hogy mellette ülsz és tudod, hogy nem lehet a tiéd!
Szeretek egy fiút, akire sokat gondolok, szeretek egy fiút, aki hiányzik nagyon. Szeretek egy fiút, aki ölel és símogat, szeretek egy fiút, s hidd el, ez a fiú te vagy!
Van egy hatalmas bánatom, a bánatom az, hogy rólad álmodom.
Egy gyönyörű szép nyári este, megcsapott a szerelem szele... Leírhatatlan érzés fogott el, ami a szívem nem engedi el... Az érzés az, hogy téged szeretni kell!
Úgy kínlódom! Nappal, éjjel csak mindig rá gondolok. Vaj' kit csókol most ő kéjjel, szembe szállva reményemmel, hisz tőle oly távol vagyok!
Elmondani oly nehéz, hogy miért szeretlek téged én! De lelkem meleg, szívem nevet ha végig símít két szép szemed.
A szerelem olyan mint egy álom. Néha szép, néha fájdalom. Igazán szeretni csak egyvalakit lehet, mégpedig azt, aki téged szeret.
Búcsúzom tőled szép szerelmem, Búcsúzom tőled most szép csendesen, igyekszem mindent elfelejteni, teérted néha könnyet ejteni, búcsúzom tőled, az ég áldjon meg, hogyha te elhagytál sose bánd meg, kerűl tenéked szebb mint én vagyok, kinek a szeme csillog és ragyog.
Fázom, testem hideg és reszketek. Vágyom rád, vágyom az érintésedet. Csak te hiányzol és az ölelés, melytől más lesz a reszketés. Remélem gyorsan ideérsz.
Hiányzik szemed ragyogása, hiányzik szíved dobbanása, hiányoznak a gyengéd érintések, s hiányzol te, mert nélküled üres az élet.
Fáj a múlt, s fáj a jelen, mindez azért mert nem vagy velem. Ha itt lennél mellettem, hidd el, jobb lenne az életem.
Szeretlek, mint fák a napsugarat, szeretlek, mint egy legédesebb falat, szeretlek, hisz az emlékek bennem élnek, szeretlek, mert veled boldog az élet!
Szívem régóta darabokban hever, mégis minden darabja érted ver. Fáj, hogy nem lehetsz az enyém, de lelkemben mindig ott él a remény. Szeretnék a tied lenni, szeretnélek megcsókolni, s mindezt őszintén elmondani.
Szeretnék melletted lenni, ölelő karjaid közé bújni, megtudni azt, miért haragszol rám, s elmondani neked: szeretlek, igazán!
Miért kell a madárnak ősszel messze szállni, két szerető szívnek egymástól elválni, mert ha két szerető szív egymástól elválik, még az édes méz is keserűvé válik.
Úgy akartam mondani, hogy maradj, mert szükségem van rád, mert nélküled teljesen egyedűl leszek, mert te vagy az, kit igazán szeretek!
Szeretném ha szeretnél, ha szívedig emelnél, ha örökre oda zárnál, és mindig csak rám várnál.
Eljöttem érted, mert szeretlek téged, mert reszket az ajkam, hogy ajkadhoz érjen, hogy átöleljelek, magamhoz szorítsalak, tüzes ajkammal lágyan csókoljalak.
Ha nem látlak, csak rád gondolok, így a napom te vagy. De ha velem vagy virágzok, így szerelmem csak egyet kívánok: maradj velem különben őrűlten hiányzol!
Ha nem gyötört, én meggyötörlek. Csak szép játék vagy, öszetörlek. Fényet veszem szép, mély szemednek, jaj nem bírom... nagyon szeretlek!
Elszegényedtem, csak az álmaim maradtak, a lábaid elé teszem őket, de ha lépsz, vigyázz, mert az álmaimon járkálsz, fájna, ha összetörnéd őket.
Szeretni téged annyit jelent, megismerni magamban az ismeretlent. Hallani a hangod, mi a bensőmből ered, amely, bárhol is vagyok, mindig hozzád vezet!
Nézz a szemembe és szívembe látsz, ölelj magadhoz, hogy ne múljon el a varázs, fogd meg a két kezem, s ne engedd el soha, te vagy az életemben a legnagyobb csoda!
Aki szeretett, az sose feledett. Aki feledett, az sohase szeretett. Aki szeretett de mégis feledett, az feledte, mi az igaz szeretet!
Amióta megláttalak , szeretlek én téged, mindent, amit kívánsz megtennék én érted! Mosolyogj rám és add nekem drága szívedet, engedd, hogy egy életen át szeresselek téged!
Nem mondom, hogy szeress, azt sem, hogy gondolj rám, ha szíved nem diktálja hiába is mondanám. Te gyujtottad szívemet lángra, s tiportad kegyetlenűl sárba. Ha megtudtad tanítani, hogy csak álom az élet, tanítsd meg: hogyan kell elfeledni téged!
Ha te vagy a Nappal, én vagyok az Éj, vagyok a Sötét, ha te vagy a Fény, sorsodon Szerencse, az enyémen Végzet, mióta látlak, szeretlek téged!
Hajnalodik, ragyog a harmat a fűszálon, kezed kezemhez ér, s ez nem álom. Ölelj meg, ne engedj el, szívem együtt dobban szíveddel!
em és a párnámon téged keres a kezem! Mikor boldog vagyok igazán
és ott mososlyogsz előttem,
ne szólalj meg, ne sírj,
csak borulj vállamra és ölelj erősen!
---------------------------------------------------------------
ADDIG VAGY BOLDOG MÍG VAN AKI SZERET,
AKI A BAJBAN MEGFOGJA A KEZED,
S HOGY MILYEN FONTOS IS VOTL NEKED,
CSAK AKKOR TUDOD MEG, HA MÁR NINCS VELED!
---------------------------------------------------------------
Csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák,
nélküled üres minden képkeret,
és világtalan az egész világ!
----------------------------------------------------------------
Ha valaki elment ne sírd őt vissza,
a megsárgult levél nem lesz már tiszta!
Ha valaki elment és el is tudott menni,
erős akarattal de el kell őt engedni!
----------------------------------------------------------------
Szerelem és Könny édestestvér,
nem szerelem az ami könnyet nem ér!
Ki nem sír az nem is szeretett,
mert a Könny és a Szerelem egy napon született!
----------------------------------------------------------------
Miért szeretlek úgy, mint senki más?
Miért nem hiszed el ezt a vallomást?
Ha nekem születtél mért nem vagy enyém?
Ha másnak születtél mért születtem én?
----------------------------------------------------------------
SZERETLEK! E szót annak mondd kit
igazán szeretsz!
Mert ne tégy boldogtalanná senkit ,
ha már boldoggá nem tehetsz!
----------------------------------------------------------------
Nem tudok aludni, remeg a szívem,
hiányzik hogy kezed kezemhez érjen!
Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz?
Megnyugszom, csak mondd hogy szeretsz!
-----------------------------------------------------------------
Lehet hogy találsz majd mást,
akivel boldogabb vagy,
de soha másnak nem lehetsz az,
ami most nekem vagy!
-----------------------------------------------------------------
Üres az ágy és nem jön az álom,
nem szól a zene, hiába várom!
Üvöt a csend és hallgat az élet,
rámtör egy érzés: szeretlek téged!
-----------------------------------------------------------------
Őrültek azok akik őrülten szeretnek,
őrült vagyok én is mert őrülten szeretlek!
Higyj mindnet csak azt ne hogy feledlek,
feledj mindent csak azt ne hogy szeretlek!
-----------------------------------------------------------------
KELL A FÖLD HOGY LEGYEN ÉLET,
KELL A NAP HOGY LEGYENEK FÉNYEK,
KELL A HATÁR HOGY NE LEGYEN VÉGTELEN,
ÉS KELLESZ TE HOGY BOLDOG LEGYEN AZ ÉLETEM!
-----------------------------------------------------------------
Bármennyi pofont kaptál, és kapsz még az életben,
együttvéve sem fáj annyira, mint az az egy,
melyet attól kaptál, akit igazán szerettél!
------------------------------------------------------------------
Van kai könnyen kapja meg azt akit szeret,
van aki sír és szenved,
van aki könynek nélkül tud feledni,
s van aki meghal, mert igazán tud szeretni!
----------------------------------------------------------------
Szép volt a sorstól hogy utamba ejtett,
minden csókot a számon felejtett!
De akkor tenne igazán szépet,
ha örökre nekem adna téged!
----------------------------------------------------------------
Szeress, hogy viszont szeresselek!
Szeress, hogy tudjam szerethetlek!
Ameddig szeretsz, addig élek!
Szeress sokáig, mert meghalni félek!
----------------------------------------------------------------
Ne hidd hogy feledni tudlak,
a sors bármerre vezet!
Emléked szívembe vésted,
a szív pedig nem feled!
----------------------------------------------------------------
A csillagos égbe suttogom neved!
Rád gondolok, s könnyes lesz a szemem!
Szomorú a szívem, ajkam elnémul...
Szeretlek téged kimondhatatlanul!
-----------------------------------------------------------------
Neked hazudni nem tudok,
ezért mást nem írhatok,
mint azt amit érzek:
a sírig szeretlek téged!
-----------------------------------------------------------------
Egyenlőre csak ennyit írok mert nem akarom lefoglalni az egész topic-ot :D
Ha valakinek tetszettek csak szóljon és írok még!
Ezek csak versgyűjtemények töredéki voltak! :)
Puszi mindenkinek!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
